2014. március 9., vasárnap

Random, Hermész közös kiállítása.



Random Hermész pozitív
A két szegedi alkotócsoport közös kiállításán elhangzott beszédem.



Szeretettel köszöntök minden kedves érdeklődött magas pulzus számmal!
Kora tavasszal az ember testében a vér felpezsdül, főleg, ha egy kiállítás megnyitására készül.
 Nincs ez másképp a város kulturális ÉLETÉBEN sem. Számos kulturális program csalogatja a kikapcsolódásra, szellemi táplálékra vágyókat.
A téli hónapok után a város vérkeringése lassan elevenné válik. ÉS ehhez mi is hozzájárulunk, VÉRT ADUNK! RH pozitívat!




 

Vért adunk, mi fiatal alkotók, Szeged város kulturális életének az olykor alacsonynak tűnő pulzusához. Serkentjük a keringést! Erre nagy szükség van, hiszen sokunkban felmerül néha azaz érzés, hogy az adott közegben szűkösek a lehetőségeink, és meglehet, hogy néhányunkat az élet más utakra terel. 




Nem volt ez másképp a két csoport tagjainak névsorával sem. Az eltelt 1-2 évben nagy változásokon ment át mind két társaság, számos tag cserélődött le, vált ki a csoportokból. Nagy vérveszteségek ezek számunkra.  Az egyetem utáni évek vízválasztó időszak minden ember számára, és ez hatványozottan jelentkezik azoknál, akik művészpályával kacérkodnak.
Sokak közülünk, a jelenlegi tagok közül is elmentek Szegedről, de egyrészt a barátság, illetve a közös emlékek: mint az almamáterünk (a rajz tanszék) a homokos Tisza-part és a csongrádi vörös emléke még a mindig összetart bennünket.  És továbbra is AKTÍVAN alkotunk! Nem maradtunk Vérszegények!


  




 

Nem várunk a csodára, megpróbálunk elébe menni, EGYÜTT, közösen!
Természetesen minden alkotónk járja saját útját, boldogul lehetősége szerint. Ami számomra nagy tanulsága egy ilyen alkotói körnek, vagy csoportnak, (és most elvonatkoztatok a baráti kapcsoltatoktól,) hogy a benne résztvevő személyek már nem csak önálló individuumok, hanem egy közösség részei.
 

 





 Egy ilyen csoport kialakulásához szükséges, hogy közösség tagjai felismerjék, hogy nem riválisai egymásnak, közös munkájuk nem csak hogy összeadódik, de felerősíti az egyéni teljesítményt, mi több megsokszorozza azt. Ezért tehát össze kell fognunk!
Össze kell fognunk, hiszen az összefogás túl mutat az egyéni érdekeken, meg kell tanulnunk azokat háttérbe szorítani, főleg ha nem is egy, hanem mindjárt két csoport közös munkájáról beszélünk.




A két alkotócsoportot többször próbálták már összehasonlítani és definiálni, hogy vajon mi is a különbség a kettő között, de valójában a céljaink, törekvéseink tekintetében mindkét csoport egyforma. S mi több számos átfedés van e két közösség között.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy külön külön is bemutassam a két csoportot. A névsor NEM teljes, csak az aktívan résztvevő művészeket mutatom be:
RH POZÍTÍV.
R, mint Random: Ricz Géza, Tóth Eszter, Vörös Anett, és jó magam.
H, mint Hermész, Dér Julianna, Hegedűs Ioan Andrei, Marton Ákos, Sztanó Zsuzsanna
És kik a pozitívak?
Egyrészt a két vendégalkotónk, Kószó Dia és Novák Dániel, akik minket serkentenek a megújulásra,
Másrészt Kovács Gyula és Szabó Nelli, akik aktív tagságaikkal hidat alkotnak a két csoport között.



 
Mielőtt valaki elájulna a sok vér hallatán, elárulom, hogy én sem bírom a vér látványát. De ez most a sajátunk, amelyet egy közös ügyért adtunk! Fogadják tőlünk szeretettel és töltsenek maguknak egy kis vöröset!