Random Hermész pozitív
A két szegedi alkotócsoport közös kiállításán elhangzott beszédem.
Szeretettel köszöntök minden kedves érdeklődött magas
pulzus számmal!
Kora tavasszal az ember testében a vér felpezsdül,
főleg, ha egy kiállítás megnyitására készül.
Nincs ez
másképp a város kulturális ÉLETÉBEN sem. Számos kulturális program csalogatja a
kikapcsolódásra, szellemi táplálékra vágyókat.
A téli hónapok után a város vérkeringése lassan
elevenné válik. ÉS ehhez mi is hozzájárulunk, VÉRT ADUNK! RH
pozitívat!
Vért adunk, mi fiatal alkotók, Szeged város
kulturális életének az olykor alacsonynak tűnő pulzusához. Serkentjük
a keringést! Erre nagy szükség van, hiszen sokunkban felmerül néha azaz
érzés, hogy az adott közegben szűkösek a lehetőségeink, és meglehet,
hogy néhányunkat az élet más utakra terel.
Nem volt ez másképp a két csoport tagjainak névsorával
sem. Az eltelt 1-2 évben nagy változásokon ment át mind két társaság, számos
tag cserélődött le, vált ki a csoportokból. Nagy vérveszteségek
ezek számunkra. Az egyetem utáni
évek vízválasztó időszak minden ember számára, és ez hatványozottan
jelentkezik azoknál, akik művészpályával kacérkodnak.
Sokak közülünk, a jelenlegi tagok közül is
elmentek Szegedről, de egyrészt a barátság, illetve a közös emlékek: mint az almamáterünk
(a rajz tanszék) a homokos Tisza-part és a csongrádi vörös emléke
még a mindig összetart bennünket. És
továbbra is AKTÍVAN alkotunk! Nem maradtunk Vérszegények!
Nem várunk a csodára, megpróbálunk elébe menni, EGYÜTT,
közösen!
Természetesen minden alkotónk járja saját útját,
boldogul lehetősége szerint. Ami számomra nagy tanulsága egy ilyen alkotói körnek,
vagy csoportnak, (és most elvonatkoztatok a baráti kapcsoltatoktól,) hogy a
benne résztvevő személyek már nem csak önálló individuumok, hanem egy közösség
részei.
Egy ilyen
csoport kialakulásához szükséges, hogy közösség tagjai felismerjék, hogy
nem riválisai egymásnak, közös munkájuk nem csak hogy összeadódik,
de felerősíti az egyéni teljesítményt, mi több megsokszorozza azt.
Ezért tehát össze kell fognunk!
Össze kell fognunk, hiszen az összefogás túl
mutat az egyéni érdekeken, meg kell tanulnunk azokat háttérbe szorítani,
főleg ha nem is egy, hanem mindjárt két csoport közös munkájáról beszélünk.
A két alkotócsoportot többször próbálták már összehasonlítani
és definiálni, hogy vajon mi is a különbség a kettő között, de valójában a
céljaink, törekvéseink tekintetében mindkét csoport egyforma. S mi több számos
átfedés van e két közösség között.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy külön külön is
bemutassam a két csoportot. A névsor NEM teljes, csak az aktívan résztvevő
művészeket mutatom be:
RH
POZÍTÍV.
R,
mint Random: Ricz Géza, Tóth Eszter, Vörös
Anett, és jó magam.
H,
mint Hermész, Dér Julianna, Hegedűs Ioan
Andrei, Marton Ákos, Sztanó Zsuzsanna
És kik a pozitívak?
Egyrészt a két vendégalkotónk, Kószó
Dia és Novák Dániel, akik minket serkentenek a megújulásra,
Másrészt Kovács Gyula és Szabó Nelli,
akik aktív tagságaikkal hidat alkotnak a két csoport között.
Mielőtt
valaki elájulna a sok vér hallatán, elárulom, hogy én sem bírom a vér látványát. De ez most a sajátunk, amelyet egy közös ügyért
adtunk! Fogadják tőlünk szeretettel és töltsenek maguknak egy kis vöröset!
