2010. november 14., vasárnap
2009. március 31., kedd
Tikki koktélos poharak
Tikki koktélos poharak
Egy mixer ismerősöm bízott meg azzal a feladattal, hogy tervezzek neki Tikki stílusú bögréket. A stílus ősi eredetű, húsvétszigetek környékén élő törzsek ábrázolási formáit tükrözi, melyet manapság szörfösök és egyéb tengerparti vendéglátók alkalmaznak előszeretettel.
Először furcsa volt számomra a feladat, de mindenképp érdekesnek találtam és egy újabb akadálynak tekintettem, amit meg kell oldanom. Amint elkezdtem tanulmányozni ennek a különleges és kusza stílusnak a formavilágát folyton az az érzés merült fel bennem, hogy valójában ez a bonyolultnak tűnő vonalvezetés, valójában egy gyors és dinamikus vonalstruktúra, egy gyakorlott ember számára egyszerű elemek halmaza, mely tele van ismétlődéssel, ritmussal.
Emellett folyton Keith Haring járt a fejemben, hiszen az ő munkássága is hasonló laza vonalvezetésre épül. Mind a tikiknél, mind pedig Haring alkotásainál ugyanaz a gondolat merült fel bennem, méghozzá az, hogy olyan, mintha, ezeknek a vonalaknak nem lehetne meghatározni a kezdő és a végpontját, ezáltal teremtve egy folytonosságot. A szemlélő szeme folyton körbe fut a mintán egy soha véget nemérő „őrületbe”, miközben majd egy kellemes nyári éjszakán, jégdarabokkal teli, varázslatos koktélokat issza.
:)

2008. október 3., péntek
Mesél az erdő
Ezt a megrendelést három barátommal készítettük,Mesél az erdő című gyermek könyv illusztrációját felhasználva. Nem kevés erőfeszítés és időnkbe került ez az óriási nagy munka.
Egy garázssor hátuljára készült...pontos méreteket nem tudok mondani, de körülbelül4-4,5m magas és 40m hosszú talán....(?),de legjobban úgy tudom meghatározni,hogy a garázs sor tetejét úgy értem el, hogy a létra utolsó előtti és utolsó fokán egyensúlyozva pipiskedve kapaszkodtam az ujjperceimmel:)
Óriási munka volt és úgy gondolom, hogy a legkomolyabb munkánk lett, amit eddig csináltunk és főleg az összhang ami tetszett benne, hisz ha ránézünk a végeredményre, akkor nem lehet megmondani, hogy melyik részt ki csinálta.
Ami talán rossz volt,hogy amint napról napra(vagy ahogy az időjárás engedte,hétről hétre)haladt előre a dolog, mindig egyre többnek tűnt és egyre kevésbé éreztük azt,hogy valaha is kész lesz(bár még most is úgy gondoljuk sok minden hiányzik).
Mindenesetre jó munka volt és jó volt látni, hogy lenyűgözi mind a gyerekeket, mind pedig az óvónőket.