A hétvégén rászántam magam, hogy rendszerezzem, átválogassam, és összepakoljam munkáim tömkelegét. Mikor elkezdtem, nem gondoltam, hogy ilyen emberfeletti megpróbáltatásban lesz részem.:)
Amit egy röpke órácskának terveztem, egy egész hétvégét betöltő és véget nem érő pakolásba torkollott. A régi munkák közül egy-egy talán érdekes, vagy számomra valamilyen emócióhoz köthető munkát válogattam ki.
Az első képek tanulmány jellegű, műterem részletek. 00
01 02 03 04-05 Az egyik félév végi vizsgarajzom, illetve az arról készült festmény.
A következő munkák már festett verziók. Nagy részüknél itt is megőriztem a tanulmányok, stúdiumok főbb vonásait, ezért szénnel felvázolva, némelyiket monokróm módon festettem meg, másokat színekkel tettem izgalmasabbá.
A következő képeken két régi agyag szobrom látható, melyek a Házak című munkám előtanulmányai voltak. Valamint egy ytong szobor (új), amin a formajáték és a különböző textúrák találkozása figyelhető meg. Az Ytong szobor elemeinek oldalán körbefutó vonalak egyrészt körforgást, másrészt az elemek kapcsolatát erősítik.
Mivel épp Bulgáriában volt Knut, eléggé nehézkes volt a szervezés, ugyanis én is hazajöttem egy pár napra az Országos Művészeti Diákköri Konferenciára (OMDK), így csak email-en tudtuk tartani a kapcsolatot. De végül is abban állapodtunk meg, hogy május 3-án legyen a megnyitó, 2 nappal a visszaérkezésem után.
Eléggé mozgalmas napok voltak, már itthon meg kellett csinálnom a paszpartut ahhoz, hogy mikor visszamegyek csak rá kelljen rakni a képekre. Közben problémáztunk a plakáttal is, mert nem tudtuk eldönteni, mikor és meddig legyen nyitva, ezért az utolsó pillanatban lett ki plakátlova,. Ami vicces volt még az egészben, hogy félreértések miatt A3-as méretben volt rajta a portrém a plakáton, ugyanis mikor azt írta hogy küldjem el egy képemet én a saját portrémra gondoltam. Először, mikor megláttam, pont a visszaérkezésemkor volt. Mondanom sem kell, 3 napig napszemüvegben mászkáltam a városban.
:)
Utólag már nem bánom, mivel így elég sokan felfigyeltek rá, és mindenki tudta, hogy kiállításom lesz:)
A megnyitón nem voltunk sokan, valószínű azért, mert tényleg az utolsó pillanatban szóltam mindenkinek, de végül, 4 nap alatt, kb. 80-90 ember látogatta a kiállítást, ami szerintem nem is olyan rossz, ahhoz képest, hogy ebből két nap csak 2-3 órát volt nyitva, és a kinti ismerőseim közül senki sem jött el. Készítettek interjút is velem, valamint két újságban is jelent meg cikk rólam.
Jó emlékeim maradtak a kiállításról és a megnyitóról. Knut még arra is ügyelt, hogy magyar borral fogadjuk a látogatókat. Nos ez volt az első kiállításom története.
Valamint befejezésként:
Thank You for everything my friend, Knut Nordby!
A megnyitó.
A megnyitón.
Akinek még köszönöm, hogy sikerült összehozni a kiállítást, barátnőm, Veronika.
07
09
10
